Az élet és a méltóság védelmének drogstratégiája

A Fővárosi Drogstratégiáról Szentkirályi Alexandra előterjesztésének fénytörésében

Előterjesztés a Drogellenes stratégiáról

Szentkirályi Alexandra, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője a Fővárosi Közgyűlés november 29-i ülésére behozott egy előterjesztést, amely szerzője szerint a tavaly megszavazott Fővárosi Drogstratégia visszavonásáról és egy Drogellenes Stratégia kidolgozásáról szólt – talán kevésbé a problémamegoldás, mint inkább a morális pánikkeltés céljával.

Az előterjesztés nem különösebben magas szakmai színvonalú és nem is túl hosszú, ezért – vagy: ennek ellenére – meglehetősen sok tévedés, félreértés vagy éppen konkrét rágalom van benne. Ezeket mindenképpen érdemes alaposabban megvizsgálni és eloszlatni, ugyanakkor pedig érdemes még egyszer számba venni azokat az értékeket, amelyekre hivatkozva éppen ez a Drogstratégia született meg a fővárosban.

Azért érzem fontosnak megszólalni ebben a kérdésben, mert főpolgármester-helyettesként én voltam a Drogstratégia elkészítésével megbízott Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) elnöke (dr. Terdik Tamás Budapesti rendőrfőkapitány társelnökségével) és nagyon lényegesnek tartom azt a munkát, amit a BKEF széleskörű együttműködésben elvégzett.

De térjünk vissza a most előttünk fekvő előterjesztésre. Ennek központi állítása az alábbi:

A nemzet fövárosának ma van egy drogstratégiája, ami nem drogellenes stratégia hanem sokkal inkább egy drogpárti stratégia. Ahelyett, hogy a megelözésre, a bünüldözésre és a leszoktatásra forditanák az energiájukat, támogatják a droghasználók életformáját.

Ezzel szemben

azt azonnal szükséges leszögezni, hogy ez semmiképpen nem egy drogpárti stratégia, de még csak nyomaiban sem emlékeztet legalizációs stratégiára sem. Nincs olyan felületes olvasás, amely ebből a stratégiából a félremagyarázás kifejezett szándéka nélkül akár a kábítószerek legalizálását, akár pedig a “droghasználók életformájának támogatását” le tudná vezetni, bármit jelentsen is az utóbbi. Persze, ha “csupán” annyit, hogy szenvedélybetegségükbe ne haljanak bele vagy minél kisebb egészségkárosodást szenvedjenek, akkor ezt büszkén vállalom.

Ugyanakkor a fővárosi drogstratégia abból a felismerésből kénytelen kiindulni, hogy a kormány évtizedes ígéretével szemben sem 2020-ra, ahogy a hivatkozott Nemzeti Drogellenes Stratégiában szerepel, sem pedig azóta nem sikerült elérni a Drogmentes Magyarország állapotát.

Ha pedig ezt nem sikerült elérni, akkor szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy jelenleg is vannak drogfogyasztók és drogfüggők. Mindent megteszünk a kínálat csökkentéséért, a fogyasztás és a függőség csökkentéséért, a szenvedélybetegek teljes felépülése érdekében és a közbiztonság védelmében is De mindent meg kell tennünk azért is, hogy akik mégis használnak és hozzájutnak: a fogyasztók, családjuk és környezetük minél kevesebb kárt szenvedjen ebben a tevékenységben. És azért is mindent megteszünk, hogy a potenciális fogyasztók minél több felvilágosítást kapjanak, elősegítve, hogy ha találkoznak is illegális kábítószerekkel, ha ki is próbálják azokat, függővé lehetőleg ne váljanak.

Kevés gyermek születik, öregszik a társadalmunk és fogy a lélekszámunk. A kormány mindent elkövet a születések számának növeléséért, a reprodukciós index javításáért. Mintha egy kicsit kevesebbet tenne a már megszületettek védelmében, főleg azok védelmében, akik valahol utat vesztettek és nehéz helyzetbe kerültek.

Sok tekintetben könyörület és irgalom nélküli társadalomban élünk. Én a magam részéről mindennél fontosabbnak tartom az élet és az egészség védelmét. És az emberi méltóság védelmét. Ez áll a fővárosi drogstratégia középpontjában. Ezt a megközelítést pedig egyaránt le lehet vezetni az emberi méltóság tiszteletének liberális doktrinájából, de az élet szentségének keresztény doktrinájából is.

Éppen ezért a Fővárosi Drogstratégiának 4 pillére van:

• a kínálatcsökkentés

• a prevenció/felvilágosítás/megelőzés

• az ártalomcsökkentés

• a gyógyítás / rehabilitáció.

Bár nehéz azt a mondatrészt értelmezni, hogy “támogatják a droghasználók életformáját” a valóság nem ez. A valóság ezzel szemben az, hogy tudatában vagyunk annak, hogy vannak kábítószerfüggők és szenvedélybetegek, és azt valóban támogatni kívánjuk, hogy amíg ez a betegségük fennáll, amíg készen nem állnak arra, hogy a felépülés mellett elkötelezzék magukat, addig egyáltalán életben maradjanak, s lehetőleg minél kisebb egészségkárosodást szenvedjenek – és minél inkább csökkentsük azt a negatív hatást, amelyet szűkebb és tágabb társadalmi környezetükre ró ez az állapot.

Ezt az ártalomcsökkentő tevékenységet azonban éppen nem a megelőzés, a bűnüldözés és kínálatcsökkentés illetve a gyógyítás helyett tesszük, hanem ezek mellett. Éppen annak érdekében, hogy akikre a megelőző/felvilágosító munka nem volt kellő visszatartó hatással, akik a kínálatcsökkentésre tett erőfeszítések ellenére hozzájutottak illegális szerekhez, de még nem léptek a gyógyulás útjára, minél kisebb maradandó egészségkárosodást szenvedjenek.

Márpedig erre komoly szükség van, hiszen a többi pillér sem áll nagyon erős lábakon. És nyilván ez a Stratégia legvitatottabb része, hiszen számot vet azzal, hogy nem minden függő áll készen minden pillanatban a gyógyulásra. Ezért lehet megbotránkozva mutatni azokra a megoldásokra, amelyek a függőség fennmaradásának szakaszában óvják a fogyasztó és a környezet egészségét és jóllétét. És annak ellenére kap nagy – szinte kizárólagos – hangsúlyt, (emlékezzünk vissza: “ahelyett, hogy a megelőzésre, stb”, írják), hogy terjedelmileg az ártalomcsökkentés a legrövidebb fejezet a stratégia négy pillére közül.

Adatalapú döntéshozatal – helyzetkép

A Drogstratégia elkészítésének első lépéseként – évtizedes távlatban először –kifejezetten a kábítószerfogyasztással, a prevenciós és az ellátórendszer állapotával foglalkozó helyzetfelmérést készítettünk a fővárosban. Éppen azért, hogy a valós adatokon alapuló, megalapozott cselekvési tervet tudjunk készíteni.

Persze készültek az elmúlt években is olyan felmérések, amelyek egyebek mellett érintették a droghelyzetet – ifjúságkutatások, hajléktalanság-kutatások, amelyeknek egyik aspektusa valóban a szenvedélybetegségek, a legális és illegális tudatmódosító szerek használata volt. Olyan azonban, amely ezt állította volna a középpontba, kitérve a prevenció, a kínálatcsökkentés az ártalomcsökkentés és a rehabilitáció kérdéseire is, feldolgozva az ellátórendszer átalakulását és problémáit is, nem volt.

Márpedig a városvezetés és a BKEF egybehangzó megközelítése szerint érdemi döntéseket nem lehet hozni a valós kiindulóhelyzet ismerete nélkül. Illetve le kell számolni a problémákat szőnyeg alá söprő megközelítéssel, hiszen “növeli, ki elfedi a bajt”.

Ennek a helyzetfelmérésnek az egyik nagyon lényeges következtetése, hogy miközben a sajtóban, a közösségi médiában – olykor a morális pánikkeltéstől sem visszariadva – az illegális drogok fogyasztása kapja a legnagyobb teret, társadalmi és közegészségügyi értelemben a szenvedélybetegségek közül az alkoholhoz kapcsolódóak sokkal kiterjedtebbek és jóval nagyobb negatív hatást fejtenek ki a társadalom életére. Miközben az illegális szerek tárgyalása jórészt a morális pánikkeltés eszközeinek bőséges igénybevételével zajlik, s népegészségügyileg sokkal jelentősebb alkoholfogyasztás – és részben a dohányzás – sokkal nagyobb problémáját egyfajta cinkos elnézés, sőt jóváhagyás övezi.

A helyzetfelmérést egyébként a Magyar Addiktológiai társaság végezte, adatfelvételekkel, korábbi adatfelvételek másodelemzésével, tanárok, az ellátórendszerben dolgozók, kerületi és fővárosi politikusok és tisztségviselőkkel folytatott fókuszcsoportos interjúk alapján. A csaknem 450 oldalas kutatás két kötete elérhető a Drogstratégia előterjesztésének mellékleteként. Szomorú és riasztók képet festő, de igen tartalmas olvasmány.¹

A Drogstratégia készítése

Szentkirályi Alexandra frakcióvezető előterjesztésében azzal indokolja többek között az új stratégia szükségességét, hogy nem volt kellően széles társadalmi körben egyeztetve, idézem:

“A jelenleg hatályos Fövárosi Drogstratégia társadalmi és szakmai egyeztetési köre nem biztosította az alapos döntéshez szükséges szempontokat, ezért kell szélesebb körben folytatott konzultációval megalapozni az új stratégiát.”

A Drogstratégia kidolgozására a BKEF kapott megbízást. A BKEF 2019-ben, éppen a második Tarlós-ciklus utolsó hónapjaiban alakult, V.Naszályi Márta akkori képviselő kezdeményezésére úgy, hogy abban paritásos alapon két-két kormánypárti és ellenzéki polgármester, a Budapesti rendőrfőkapitány és bizonyos civil szervezetek kaptak meghívást.

A COVID után újra összehívott BKEF-et más alapokon szerveztük meg. Mint a területért felelős helyettest, engem kértek fel a BKEF elnökségére, dr. Terdik Tamás budapesti rendőrfőkapitány társelnöksége mellett. Mivel a BKEF tevékenysége az egész fővárosra kiterjed, s a problémák nem állnak meg kerülethatároknál, sok teteje pedig nincs annak, hogy a problémákat egyszerűen egyik kerületből a másikba tolják, ezért azt tartottuk helyesnek, ha nem pártpolitikai paritásos alapon két-két kerület polgármestere / képviselője kap képviseletet a BKEF-ben, hanem minden kerület hivatalból rendelkezzen képviselettel. Ennek valamennyi kerület eleget is tett, polgármesteri kijelölés alapján alpolgármesteri, kerületi KEF elnöki vagy hivatali szinten, csakúgy, mint ahogy a kormányzat is képviseltette magát a BKEF valamennyi ülésén.

Emellett meghívtuk valamennyi szakmai ernyőszervezetet is a BKEFbe, illetve felhívást tettünk közzé, amelyben csatlakozásra hívtunk minden olyan szakmai, civil és egyházi szervezetet a BKEFbe, amely a főváros területén (akár nem is fővárosi székhellyel) a BKEF szempontjából releváns tevékenységet végez. A csatlakozásról a BKEF illetékes bizottsága döntött, tudomásom szerint nem volt olyan szervezet, amelynek jelentkezését elutasítottuk volna.

Ezért elmondható, hogy mind a helyzetfelmérés megismerése, mind a BKEF napirendjének meghatározása, mind a BKEF-ben való döntéshozatal, mind pedig a Budapesti Drogstratégia megalkotásában való részvétel valamennyi releváns szereplő számára, így a kormányzati, az önkormányzati, a civil, szakmai és egyházi szféra képviselői számára nyitva volt.

A BKEFben öt munkacsoportot hoztunk létre, ezekbe – ezek közül akár egyszerre többe is – a BKEF-tagok relevancia szerint jelentkezhettek. A munkacsoportok a stratégia pillérei szerint szerveződtek (prevenciós, kínálatcsökkentő, ártalomcsökkentő és gyógyító/rehabilitációs), kiegészülve egy kutatási munkacsoporttal, amely a kiinduló helyzetfelmérést végezte.

A program elkészítését egy programíró munkacsoport végezte, amelybe önként jelentkezést követően, a BKEF plenáris ülésének szavazatai alapján lehetett bekerülni.

Az elkészült anyagot online társadalmi vitára bocsátottuk, ezalatt számtalan civil és szakmai vélemény érkezett be, ezek mindegyikét vagy beépítettük a stratégiába, vagy pedig indoklás mellett nem építettük be.

Ezen kívül a fővárosi civil szervezetekkel megvitattuk az Esélyteremtő Munkacsoport ülésén, amelyben a releváns tevékenységet folytató civil szervezetek mondhattak véleményt.

Az így véglegesített anyagot fogadta el végül a BKEF plenáris ülése, illetve ezt követően a Fővárosi Közgyűlés ülése.

Ennél fogva nehezen lehet azt állítani, hogy a Drogstratégia megalapozására, megírására, megvitatására és elfogadására ne a lehető legszélesebb körben került volna sor. Ez tehát szintén nem valamely új stratégia megalkotását, hanem ellenkezőleg, az érvényes Drogstratégia megerősítését és következetes végrehajtását indokolja.

A Fővárosi Drogstratégia viszonya a Nemzeti Drogellenes stratégiához

Normális körülmények között a helyi Drogstratégiák a Nemzeti Drogstratégiára hivatkoznak. A frakcióvezető az előterjesztésében meg is említi, hogy

“Az elfogadott Fövárosi Drogstratégiában foglaltak ellentétesek az országgyúlés által elfogadott, jelenleg is hatályos Nemzeti Drogstratégia szellemiségével és az európai unió irányadó szakpolitikai irányelveivel, több szakmai szempont is felmerül, melyekben nem elég alapos, vagy teljes tévúton jár.”

Először le kell szögezni, hogy valóban volt az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti Drogellenes Stratégia, amely azonban 2020-ig szólt, akkor lejárt, és azóta sem született újabb. Ezért jelenleg nem hatályos – nincs is az országnak hatályos Nemzeti Drogstratégiája. A maximum, ami esetleg ebben a kontextusban elmondható róla, hogy a fontosabb szereplők a már lejárt Nemzeti Drogellenes Stratégiában foglaltakat továbbra is irányadónak tekintik.

Az elfogadott Fővárosi Drogstratégia egyáltalán nem ellentétes az Európai Unió irányadó szakpolitikai elveivel, sőt kifejezetten ezekre hivatkozik és ezekre alapoz. A Fővárosi Drogstratégiának egyébként nincs egyetlen olyan megvalósítandó eleme sem, amely ellentétes lenne a Nemzeti Drogstratégiában foglaltakkal – odáig merészkedik el, hogy (tekintve, hogy a Nemzeti Drogstratégia a kitűzött célját, a Drogmentes Magyarországot nem érte el) javasolja az állami szereplőknek azt, hogy fontolja meg bizonyos, eddig Magyarországon nem alkalmazott, de máshol már bevált módszereknek és eljárásoknak a kipróbálását.

Ez éppenhogy nem valamiféle megengedhetetlen fegyelmezetlenség, hanem a Fővárosi Drogstratégia készítőinek felelősségéből származó kötelesség.

Miután az előterjesztés nem írja le pontosan, sőt utalásszerűen sem, hogy milyen kérdésekben jár a stratégia teljes tévúton, erre nehéz reflektálni.

De a Nemzeti Drogstratégiához való viszony sem indokolja a Fővárosi Drogstratégia visszavonását.

Sőt. Azt írja Szentkirályi Alexandra az előterjesztésében, hogy

“Álláspontunk szerint szükséges egy teljesen új alapokon és elveken nyugvó stratégia kidolgozása, a megelözés, a termesztökkel és terjesztökkel szembeni zéró tolerancia és a teljes leszokást segító programok alapján.”

Ehhez képest a már lejárt, de az előterjesztés szerzője szerint még irányadónak tekintett Nemzeti Drogellenes Stratégia szerint, figyelem:

“A legfontosabb eredmény az, ha a kliens felépül, visszailleszkedik a közösségbe és józanná válik. Viszont előrelépés az is, ha a kevésbé motivált, a változásra kevésbé kész kliensek további szerhasználata kisebb megterhelést jelent önmaguk, illetve szűkebb és tágabb környezetük számára. Tehát a felépülés-központú szemlélet alapján működő teljes kezelési láncnak a különböző alacsonyküszöbű, illetve ártalomcsökkentő programok is részei, annak mintegy első állomását jelentik. A szolgáltatások további célja a rejtőzködő kábítószer-használók felkutatása, ami lehetőséget kínál arra, hogy a kábítószer-problémával küzdő személy kezelésbe kerüljön. Az ártalomcsökkentő programok a fertőző betegségek terjedésének, a bűnözés kockázatának mérsékléséhez és a túladagolás okozta halálesetek megakadályozásához is hozzájárulnak”²

illetve

“A megelőzés, az ártalomcsökkentés és a kínálatcsökkentés egyaránt fontos elemeként a zenés, táncos szórakozóhelyek bevonása és érdekeltté tétele a fiatalok biztonságosabb szórakoztatásában, a biztonságos szórakozás feltételeinek megteremtése a szórakozóhelyek személyzetének képzésével, a szórakozóhelyeken támogató szolgáltatások biztosításával, valamint az ezzel kapcsolatos követelmények következetes ellenőrzése. // A zenés-táncos szórakozóhelyeken zajló megelőzési és ártalomcsökkentő programok, illetve a bevásárlóközpontokban, valamint a lakótelepeken és azok környékén működtetett célzott megelőzési programok módszertanának fejlesztése és nyomon követése”.³

Úgyhogy az a furcsa helyzet áll elő, hogy a Főváros Drogstratégiájában kifogásolt elemek rendre szerepelnek a Nemzeti Drogellenes Stratégiában is.

Úgyhogy még ez sem indokolja a Fővárosi Drogstratégia visszavonását.

Ez a közgyűlésen nem történt meg, a kezdeményezést végül leszavazták.

Néhány szó a herbálról

Egybehangzó vélemények szerint a legnagyobb egészségügyi és társadalmi problémát az új típusú pszichoaktív szerekhez kapcsolódó jelenség, az úgynevezett herbál jelenti. Ez pedig – bár a főváros egyes pontjain is elterjedt és problémákat okoz – nem tipikusan és nem is elsősorban fővárosi jelenség, hanem az ország minden pontján, s különösen kistelepüléseken jellemző.

Ennél érhető leginkább tetten az, hogy nem holmi liberális fővárosi drogpolitika, hanem az országos drogpolitika kudarcával állunk szemben. Amelynek rendkívül súlyos társadalmi, egészségügyi és közbiztonsági következményei vannak, miközben egész térségek vannak megfelelő eszközök híján – a helyzet pedig folyamatosan romlik, mégpedig elsősorban a perspektívák nélküli életkilátások miatt.

Erről is fogunk beszélgetni a Momentum Budapest 2.0 címen most induló podcast sorozatának első adásában a téma kiváló ismerőjével, Lőcsei Lajos országgyűlési képviselővel. Tartsatok velünk azon a számomra még szokatlan platformon is.

1. A Fővárosi Közgyűlés ülései (2023. december 13., 16. napirendi pont, https://einfoszab.budapest.hu/list/fovarosi-kozgyules-nyilvanos-ulesei;id=119341;type=5;parentid=17357;parenttype=2, m02_MAT kutatas tanulmanykotetei.pdf

2. 80/2013. (X. 16.) OGY határozat a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 2013–2020Nemzeti Drogellenes Stratégia https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A13H0080.OGY VI. Kezelés, ellátás, felépülés VI.1. Alapvetés.

3. 80/2013. (X. 16.) OGY határozat a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 2013–2020Nemzeti Drogellenes Stratégia https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A13H0080.OGY V.2.1.6. Kortárscsoportok, ifjúsági közösségek színtere