„A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” - így van pontosan, legalábbis a forrás szerint, amit Te is hivatkozol, és legyünk igazságosak, ebben a formában van is benne valami. Vissza lehet élni a szakértelemmel is. Egy kollégám mesélte egy korábbi statikus kollégájáról, hogy mindig készenlétben tartott egy komoly szakmai érvnek hangzó, de laikusoknak tök érthetetlen mondatot, és mikor azt bemondta egy tárgyaláson, mindenki megilletődött, és csak annyit tudtak mondani: "Ó. Hát akkor, ezesetben... rendben van."
Persze, hogy vissza lehet. Szerintem ezen nincs is vita - ugyanakkor azonban a populizmus fegyvertárában igen előkelő helyen szerepel az a típusú érvelés, amikor egy általában pozitív dolgot a dologhoz kapcsolódó túlzásokkal vagy visszaélésszerű felhasználásával diszkreditálnak.
Attól, hogy igen, lehet szakértő(inek tűnő) megnyilatkozások mögé bújva maszatolni, miegymást csinálni, de azért mégiscsak vannak dolgok, amikhez nem árt, ha van szakértelem. Mert nekem az irracionalitásnak és a populizmusnak ebben az évtizedében van olyan benyomásom, hogy a közvélemény jószerivel annál igazabbnak tart állításokat, minél kevésbé hivatalos forrásból érkeznek.
Ha az illető ezt csak a "mindenki hülye csak én vagyok helikopter" attitűdből csinálta, akkor annak semmi köze a szakmaisághoz - ez egyszerűen egy kisebbségi komplexus kényszeres felsőbbrendűséggel palástolása.
Amennyiben viszont azért csinálta, mert a laikusok olyan szakmai alapokról akartak vitatkozni, amihez lövésük sem volt (gyanítom, hogy ez volt a helyzet), "de most magyarázza el, hogy miért nem lehet így" - akkor meg teljesen igaza volt. Statikus (gépész, villanyász, mélyépítő stb.) tervezőként nem azért fizetik, hogy ingyenkurzust tartson okoskodóknak. Azért bízzák meg őt, mert ő az, aki ért hozzá, ellentétben a kamu érveléstől is elhallgatókkal. Akkor meg ne vonják azonnal kétségbe a hozzáértését, ha annak az eredménye nem passzol a várakozásokhoz. (Különösen ne egy statikai problémánál, mert a gravitáció igen kevéssé van tekintettel a voluntarista hülyeségekre.)
Nem tudjuk, miért csinálta, de mindenesetre erről eszembe jut a szakértelemmel kapcsolatban egy alapvető, nehéz dilemma: én építészként sok mérnök és egyéb szereplő munkáját koordináltam, mind a saját szakmai szempontjai felől tekintett a házra, és bár nem értettem a szakterületeikhez, mégis észre kellett vennem, ha egyikük szempontja túlságosan dominál a tervben a többieké felett, és be kellett avatkoznom. Például amikor a közegészségügynél egy túlbuzgó hivatalnok tök értelmetlen folyosókat akar velem beterveztetni több millió forint közpénzt elégetve egy óvodába, mert úgy gondolja, hogy ez majd megakadályoz bizonyos fertőzéseket, akkor kénytelen vagyok beszélni a felettesével, hogy állítsa le; vagy ha a tűzvédelem tele akarja tojni a freskós műemlék helyiségeket hupizöld menekülési útirány-jelző hiperkarma-táblákkal, pedig közvetlenül a szabadba nyílnak, akkor fel kell vennem a kesztyűt. Ezek egyértelmű esetek, de vannak sokkal nehezebben megítélhetőek is. Gondolom a politikai döntés is ilyen, sok szakterület véleményét kell egyszerre figyelembe venni, és súlyozni kell közöttük úgy, hogy igazából te egyikhez se értesz annyira, mint a szakértők. Ami formálisan egy igazi mission impossible, és mégis ezt kell csinálni, mert nincs jobb megoldás.
„A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” - így van pontosan, legalábbis a forrás szerint, amit Te is hivatkozol, és legyünk igazságosak, ebben a formában van is benne valami. Vissza lehet élni a szakértelemmel is. Egy kollégám mesélte egy korábbi statikus kollégájáról, hogy mindig készenlétben tartott egy komoly szakmai érvnek hangzó, de laikusoknak tök érthetetlen mondatot, és mikor azt bemondta egy tárgyaláson, mindenki megilletődött, és csak annyit tudtak mondani: "Ó. Hát akkor, ezesetben... rendben van."
Persze, hogy vissza lehet. Szerintem ezen nincs is vita - ugyanakkor azonban a populizmus fegyvertárában igen előkelő helyen szerepel az a típusú érvelés, amikor egy általában pozitív dolgot a dologhoz kapcsolódó túlzásokkal vagy visszaélésszerű felhasználásával diszkreditálnak.
Attól, hogy igen, lehet szakértő(inek tűnő) megnyilatkozások mögé bújva maszatolni, miegymást csinálni, de azért mégiscsak vannak dolgok, amikhez nem árt, ha van szakértelem. Mert nekem az irracionalitásnak és a populizmusnak ebben az évtizedében van olyan benyomásom, hogy a közvélemény jószerivel annál igazabbnak tart állításokat, minél kevésbé hivatalos forrásból érkeznek.
Ha az illető ezt csak a "mindenki hülye csak én vagyok helikopter" attitűdből csinálta, akkor annak semmi köze a szakmaisághoz - ez egyszerűen egy kisebbségi komplexus kényszeres felsőbbrendűséggel palástolása.
Amennyiben viszont azért csinálta, mert a laikusok olyan szakmai alapokról akartak vitatkozni, amihez lövésük sem volt (gyanítom, hogy ez volt a helyzet), "de most magyarázza el, hogy miért nem lehet így" - akkor meg teljesen igaza volt. Statikus (gépész, villanyász, mélyépítő stb.) tervezőként nem azért fizetik, hogy ingyenkurzust tartson okoskodóknak. Azért bízzák meg őt, mert ő az, aki ért hozzá, ellentétben a kamu érveléstől is elhallgatókkal. Akkor meg ne vonják azonnal kétségbe a hozzáértését, ha annak az eredménye nem passzol a várakozásokhoz. (Különösen ne egy statikai problémánál, mert a gravitáció igen kevéssé van tekintettel a voluntarista hülyeségekre.)
Nem tudjuk, miért csinálta, de mindenesetre erről eszembe jut a szakértelemmel kapcsolatban egy alapvető, nehéz dilemma: én építészként sok mérnök és egyéb szereplő munkáját koordináltam, mind a saját szakmai szempontjai felől tekintett a házra, és bár nem értettem a szakterületeikhez, mégis észre kellett vennem, ha egyikük szempontja túlságosan dominál a tervben a többieké felett, és be kellett avatkoznom. Például amikor a közegészségügynél egy túlbuzgó hivatalnok tök értelmetlen folyosókat akar velem beterveztetni több millió forint közpénzt elégetve egy óvodába, mert úgy gondolja, hogy ez majd megakadályoz bizonyos fertőzéseket, akkor kénytelen vagyok beszélni a felettesével, hogy állítsa le; vagy ha a tűzvédelem tele akarja tojni a freskós műemlék helyiségeket hupizöld menekülési útirány-jelző hiperkarma-táblákkal, pedig közvetlenül a szabadba nyílnak, akkor fel kell vennem a kesztyűt. Ezek egyértelmű esetek, de vannak sokkal nehezebben megítélhetőek is. Gondolom a politikai döntés is ilyen, sok szakterület véleményét kell egyszerre figyelembe venni, és súlyozni kell közöttük úgy, hogy igazából te egyikhez se értesz annyira, mint a szakértők. Ami formálisan egy igazi mission impossible, és mégis ezt kell csinálni, mert nincs jobb megoldás.